Indító akkordok

Bevallottam magamnak valaha is, hogy értékes vagyok az Ő szemében?

Láttam már magam -egyszerű szemlélőként- gyötrődni a világban.
Láttam már magam -érző lényként- összeroskadni a rámzúduló terhektől.
Láttam már magam -gondtalan kisgyermekként- felszabadultan csodálni a csillagokat, a harmatos fű gyenge ölelésében.

Látom most magam -lebegő lélekként- elveimet, céljaimat, akaratomat, hitemet magamhoz szorítva... erősen, félreállíthatatlanul.
  Bambulok... magam előtt látom a jelen homokóráját amint múlttá válik... minden homokszemcséje egy elfeledett pillanat ritka vízcseppjei, melyek összefolyva csermellyé, patakká, folyóvá, tengerré duzzadnak, hullámokon hordozva a világ megannyi élőlényét.
   Szembetűnő jelenet:  emberi lények teknősálruhában vergődnek az idő homoktengerében.
Számtalan homoktenger születik és tűnik el néhány hónap lepergése alatt, de a teknősök vergődése állandó. Magukkal hordozzák jelentéktelennek tűnő létük alatt páncéllá alakult terheiket.
  Kín, gyötrelem, bánat, végzet... megannyi teknős életét végigkíséri. Mindenik megússza a maga világcsúcsát, mindenik átvergődik az óriáshullámokon... mindenik... a gyenge is: megússza, átvészeli, legyűri...a saját korlátait lépve túl.
  Boldogság, béke, szerelem, siker ... mindeniket erősíti ... bármekkora tengerben vergődik megérzi a boldogság hullámainak apró, de annál intenzívebb erejét... két homokszem... száz ... milliók.


...így látom magam, a világban kavargó kihívások között: egyetlen lélek, egy teknős, aki magával hurcolja a többi teknős terhét... mert így látja jónak, "teknősségesnek" : levenni a terhet arról, aki alig bírja magát a vizen tartani... magához kapcsolni azt, aki gyengébb, mint ő ...  keresni azt, aki nála erősebb, hogy ő maga is megerősödhessen.